Úgy kezdődik minden, ahogy az szokott lenni. Másodhegedűs vagyok. Na nem a diétában, hanem az erről való bloggolásban. A kérdés felvetődött, akkor leszek "társszerkesztő". A diéta alapjai közt az egyik fő momentum, hogy kell egy társ. Hogy ez lennék én, vagy nekem van egy társam benne, az lényegében totálisan lényegtelen.
Amit tudok, hogy számos időszakban volt problémám a súlyommal. A részletek nem számítanak, csak egy a lényeg, hogy most mi van. Sokáig az ágy matracára panaszkodtam a derékfájásomat illetően, és a térdfájdalmaimat is könnyebb volt a 3 évvel ez előtt elkövetett porcleválásomból adódó műtétemre fogni, semmint belátni: sajnos biza fogyni kell. A lehető legőszintébb számadatokkal szolgálva a tényekhez hozzátartozik és itt akkor konkretizáljuk a piszkos és kínos valóságot...A magasságom 164 cm és jelenlegi súlyom 72 kg. Sok. Szégyen, nem szégyen, ez van. A cél - és ezt most írásba adom, hogy tudja meg majd mindenki- 59 kg, ami mindenféle számítás szerint az ideális számomra. Tapasztalatból tudom, hogy igen. Voltam annyi, nem is olyan rég, és akkor pedig jól éreztem magam.
Amikor már a "téli melegítő"-re sem lehetett fogni, kellett egy elhatározás. Úgy tűnik mi most elhatároztuk magunkat a dukan diéta iránt. Nem mondom, hogy én annyira szakavatott lennék, de Ő(mert azt mondta, így említsem meg) beleásta magát az egész mélyére, és a szülei is sikeresen élnek ezen diéta alapján és után már több hónapja. Mint minden diétának ennek is vannak ellenzői és pártolói. A következő hónapokban számunkra és itt is kiderül, melyik táborba tartozunk...
